Sziasztok! Gondoltam, ha már egyszer úgy is gőzerővel tanulom a József Attila memoritereket, megosztok veletek egy versszakot az egyik verséből, ami elnyerte a tetszésemet. Hogy miért éppen ez lett a kiválasztott, magam sem tudom... Na mindegy.
"Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt."
Kinek ismerős ez a kis részlet? Na jó, elárulom, hogy az Óda című verséből idéztem.
Ennyi lettem volna mára, de igyekszem majd életjeleket adni magamról. :)
Love, Elizabeth Angel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése